10.rész

"Love makes me strong"

Fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem. Lassan már két nap telt el azóta, hogy újra szembe találtam magamat Naoki - val, de még ugyanúgy felkavar az egész. Nem akartam elmondani a dolgot Haruto - nak, mert nem szerettem volna, ha félreérti. Igyekeztem minden figyelmemet a munkára összpontosítani, de ez meg a fiamnál verte ki a biztosítékot és kerek perec közölte velem, ha nem foglalkozok vele, egész héten ki se fog jönni a szobájából. Hiába, Nagomi tényleg az én rossz tulajdonságaimat örökölte, bezzeg mivel Haruto csupa jóság, tőle semmi rossz gént nem tudott örökölni.

- Anya, megígérted nekem, hogy elmegyünk fagyizni! - nyafogott Nagomi, mire lecsuktam a laptopomat.

- Nagomi, miért nem mész el apával?

- Azért, mert edzésen van és csak későn jön haza. Na légyszíves! - húzogatta a szoknyámat, mire én felkaptam és egy puszit nyomtam az arcára.

- De csak, mert ilyen szépen kérted! Gyorsan öltözz át és mehetünk is! - letettem a földre, ő pedig sebtében a szobájába ment. Hiába, neki egyszerűen lehetetlen nemet mondani. Nem csak azért, mert hisztizik, ha nem kap meg valamit, hanem az a nagy bociszemek amiket képes bevetni, egyszerűen nem lehet védekezni ellenük. Miután az átöltözést letudtuk, már indultunk is. Pechemre megszólalt a mobilom és a fiúnkkal közös tervünknek lőttek.
- Halló!
- Riko, Mai vagyok! Sürgősen kellenél!
- Ezúttal, mit kellene megcsinálnom helyetted?
- Szóval az van, hogy nekem kellene interjút készítenem Kamiya Naoki - val, de összesen egy szót ha váltottunk egymással, ezért át kell venned az interjút.
- Te teljesen megbolondultál? Tudod te mi lesz abból, ha Haruto rájön, hogy Naoki a városban van? Megint jönni fog a féltékenykedés és tudod, hogy az sose vezet jóra!
- Ezzel tisztában vagyok, de neki nem kell megtudnia! Csak megcsinálod az interjút és azt is elfelejted, hogy valaha még őt szeretted!
- Rendben van, megteszem, de csak most az egyszer! - most már csak egy feladatom volt hátra, vagyis közölnöm kellett a fiammal, hogy nem tudom őt elvinni fagyizni. Hiába, ez az én szerencsém. Viszont ehelyett eszembe jutott, valami sokkal jobb. Elviszem Nagomi-t is magammal és miután a munkámmal végeztem, akkor elmegyek vele fagyizni, így senkinek sem okozok csalódást. Már csak azt kellett kitalálnom, hogyan fogom elrejteni Naoki szemei elől, mert nem szeretném, ha azzal menne el az idő, hogy Naoki a gyerekemről kérdezősködik, mert abszolút semmi köze sincs hozzá. Aztán úgy két perc múlva, ismét megcsörrent a mobilom. - Tessék!
- Riko, Naoki vagyok! - kis híján kiejtettem a telefont a kezemből. Mégis honnan tudta meg az új számomat?
- Mégis, honnan tudod a számomat?
- Mai mondta meg. Bocsánatot kért, de nem tudta vállalni az interjút és említette, hogy te fogod megcsinálni helyette. Csak szerettem volna megkérdezni, hogy neked mikor lenne jó?
- Igazság szerint bármikor jó lenne, kivéve a ma délutánt. Tudod épp programom van.
- Csak nem Haruto-val? Szóval azóta is együtt vagytok?
- Ami azt illeti, igen együtt vagyunk! Most ne erről beszéljünk, jó? Inkább mond el, mikor találkozzunk!
- Mi lenne, ha holnap délután?
- Jó, az teljesen megfelel. Akkor majd holnap találkozunk! - gyorsan letettem a mobilt, mielőtt olyat mondtam volna, amit nem kellett volna. Ám balszerencsémre, nem csak én voltam akkor a szobában.
- Ki beszéltétek magatokat?
- Haruto! - oké, most vagyok nagy bajban. Legalábbis akkor, ha csak a végét hallotta a beszélgetésnek, mert akkor könnyen félreértheti a dolgot és azt nem akartam. Elég volt a múltkori eset, nem kellene tovább folytatni. Haruto amúgy is elég féltékeny típus.
- Hihetetlen, hogy még ennyi év után is beszélsz vele!
- Félreérted az egészet, Naoki meg én csak...
- Csak mi? Riko, ha ennyire vissza akarsz menni hozzá, akkor miért nem teszed meg?
- Megengeded, hogy befejezzem? Csak azt akartam mondani, hogy egy interjú miatt kell találkozzunk mert Mai lemondta! Ha nekem nem hiszel, hívd fel őt magát és kérdezd meg! - a kezébe nyomtam a telefont és mérgesen kisétáltam a szobából.
- Még nem fejeztem be! - kapta el a csuklómat.
- Engedj már el! Ha ezt így folytatod, akkor még a végén a féltékenységed fog téged megölni? Mikor érted már meg, hogy annak ami köztünk volt, már ha egyáltalán volt bármi is köztünk, már rég vége van! Kihez mentem férjhez és kitől van gyerekem? Naoki-tól? Nem, hanem tőled te idióta!
- Ne haragudj, teljesen elvesztettem a fejemet!
- Tudod mit majd beszélünk, ha végre nem fogod azt gondolni, hogy valaha is megcsalnálak! - igyekeztem volna felfelé a lépcsőn, de megszédültem és utána beállt a teljes képszakadás.